Célkitűzések, előzmények

A magam elé tűzött feladat: minél nagyobb valószínűséggel megállapítani, mikor, hogyan keletkezett a római állam és jog, s mit tudhatunk annak archaikus szakaszairól.

Az indítékot a kutatásra az a meglátás adta, hogy a római jog az európai kultúra egyik alapeleme, sajátos, egyedölálló társadalmi jelenség. Egyedölálló fejlettségében, módszerében, időtállóságában, hatásában. Kialakulása a pun háborúktól a principátus végéig terjedő félévezredre tehető; további negyed évezred után nyert összefoglalást a justinianusi gyűjteményben; újabb félévezredes lappangás után volt belső ereje az európai polgári jogfejlődés megalapozására ismét már félezer éven keresztül. Amikor ennek a különös normarendszernek a virágkora megkezdődött, maga a római jog min­t egy félezer éves előtörténetre tekintett vissza.

A jogtörténész, éspedig elsősorban az összehasonlító joggal is foglalkozó jogtörténész számára egyre világosabb, hogy a római jog a maga megjelenésekor sem volt átlagos társadalmi jelenség, amely a társadalmi-gazdasági fejlődés fő vonalaiból részleteiben egyszerűen levezethető. A római jog egyedülálló társadalmi jelenség a jogász számára.[29] Hogy miért az, annak részletes indokolására még visszatérek. Egyedülálló jelenségeknek jellegzetes keletkez­tető okát indokolt keresni. A római jogász előtt ennek a jognak éppen kezdeti állapotában olyan sajátosságai tárulnak fel, amelyekből sajátos társadalmi, gazdasági képre következtethet vissza. E sajátosságok okainak keresése, megválaszolása pedig csak úgy lehetséges, ha a modern kutatások eredményeinek felhasználásával is, de e szilárdnak tartott jogi tradíciók felhasználásával is megkíséreljük megrajzolni azt a társadalmi és történelmi keretet, amely a római államot kialakította és amelyben az állam az általunk ismert ősi jogrendszert, annak sajátos mozzanatait létrehozta.[30]

Feltűnő, amint ezt már Mommsen is hangsúlyozta, hogy Róma alapításának időpontja a hagyományban ritka egyértelműséggel van megadva (Kr. e. 753. április 21 !).[31] A VIII. század közepi városalapítást több, egymástól független forrás is meglehetős biztonsággal állítja.[32] A rétegvizsgálatok összefüggése ezzel az időponttal, másrészt ennek az időpontnak a településfejlődés folyamatában játszott szerepe nagy kérdése a római őstörténetnek. A római államra és annak korai jogára vonatkozó ismeretek esetleg adhatnak támpontokat a belső kronológia valószínűségére vagy valószínűtlenségére.

Célkitűzések, előzmények

A magam elé tűzött feladat: minél nagyobb valószínűséggel megállapítani, mikor, hogyan keletkezett a római állam és jog, s mit tudhatunk azok kezdeti, archaikus szakaszáról.

Kutatásaim indítékát az a meglátás adta, hogy a római jog, európai kultúránk egyik alapeleme, sajátos, egyedülálló társadalmi jelenség volt. Egyedülálló fejlettségében, módszerében, időtállóságában, hatásában. Kibontakozása a pun háborúktól a principátus végéig terjedő fél évezredre tehető; további negyed évezred után nyert összefoglalást Justinianus gyűjteményében; fél évezredes lappangás után volt belső ereje az európai polgári jogfejlődés megalapozására, újabb félezer éven keresztül. Amikor ennek a különös normarendszernek a kibontakozása megkezdődött, Róma joga már mintegy félezer éves előtörténetre tekintett vissza.