Az ősi Róma történetének nyitott kérdései

Feltűnő, amint ezt már Mommsen is hangsúlyozta, hogy Róma alapításának időpontja a hagyományban ritka egyértelműséggel van megadva (Kr. e. 753. április 21 !).[31] A VIII. század közepi városalapítást több, egymástól független forrás is meglehetős biztonsággal állítja.[32] A rétegvizsgálatok összefüggése ezzel az időponttal, másrészt ennek az időpontnak a településfejlődés folyamatában játszott szerepe nagy kérdése a római őstörténetnek. A római államra és annak korai jogára vonatkozó ismeretek esetleg adhatnak támpontokat a belső kronológia valószínűségére vagy valószínűtlenségére.

 

[*]Eredeti megjelenési hely: Állam és Jog az ősi Rómában

 

Az ősi Róma történetének nyitott kérdései

1. A régészeti feltárások és ásatások alapján is nyitott maradt az a kérdés, hogy vajon Itália telepesei az első évezred kezdetén a kőkorszak óta honos őslakók, vagy bevándoroltak voltak-e.[1] Külön kérdést képez itt az ún. Villanova-kultúra,[2] külön kérdés az etruszk etnikum[3] és külön kérdés az indogermán hatás.[4] A mai őstörténet hajlik a felé a megoldás felé, hogy ős­honosok és bevándoroltak kölcsönhatásából kialakultnak tartsa Itáliának az első évezred elején fellelhető, kora bronzkori lakosságát.[5]

A kérdésnek Róma eredete szempontjából is jelentősége van. A római állam és jog létrejöhettek importált elemekből, a társadalmi fejlődés során lassan kialakuló elemekből, vagy sajátos történelmi helyzet kényszere által is keletkezhettek. Erre a kérdésre még visszatérünk.

2. Kérdés, hogy Róma több kis település egyesüléséből, több törzs találkozásából, vagy szórványtelepek lassú növekedéséből és összeolvadásából jött-e létre.[6] Mindegyik nézetnek vannak képviselői. Olyan alapon, hogy archeológiái feltárások nyomán a Palatinus-hegyen is több telepet tételeznek fel,[7] vagy kiindulva olyan különbségekből, mint földbe temetők és a halott-égetők ellenkező hagyománya,[8] különböző telepek összeolvadása[9] és különböző törzsek találkozása mellett[10] is törnek lándzsát tudósok.
3. Bizonytalan a különböző archeológiái rétegvizsgálatok alapján Róma területének gazdasági fejlődése a paleolitikumtól a bronzkorig.[11] Hagyomány, vallás, nyelvi vizsgálatok alapján többen is kiálltak az evolúciós gazdasági fejlődés kétségtelen jegyei mellett.[12] A római jogban rejlő primitív törzsi szokásra utaló elemeket fel szokták használni arra, hogy azokból következtessenek a fejlődéselmélet szerinti gazdasági előrehaladásra, amely aztán a termelési viszonyok megfelelő bőségéből a tulajdonviszonyok tagolódásán át vezet el az osztálytagozódáshoz és az állami szervezet kialakításához.[13]
4. Kérdéses, hogy egységes vagy összetett etnikumnak tarthatjuk-e Róma őslakosságát. A régészeti feltárások kielégítő választ egyik változat vonatkozásában sem adnak.[14] A nyelvészeti vizsgálódások ugyan bizonyos nyomokat mutatnak, de nem tudunk eleget a különböző itáliai nyelvjárásokból ahhoz, hogy ez végleges érvként felhasználható legyen.[15] Vallástörténeti, hagyományos historiográfiai,[16] de jogi-államszervezeti motívumok esetleg közelebb vihetnek e kérdés megoldásához.[17] Ennek két alkérdése is van, amelyek éppen a legutóbbi időben élénk tudományos vita tárgyát képezték.
5. Az első a római őstörténettel kapcsolatban a szabin hatás kétséges vagy kétségtelen volta.[18] Ugyancsak kérdéses (azok szemében is, akik ezt a hatást elismerik), hogy a szabin etnikum Róma kezdetétől jelen volt-e, vagy csak a köztársaság első századaiban jelentkezett. Mindkét nézetnek vannak igen komoly, nagy tudományos tekintélyű képviselői. Róma kezdetének deszabinizálása mellett tör lándzsát többek közt a neves francia tudós, Poucet, a szabin kezdeti jelenlétnek is vannak mind olasz, mind francia harcosai.[19]
6. Ugyancsak kérdéses az etruszk hatás Róma kialakulására és államiságának létrejöttére. Vannak, akik a római állam kialakulását kifejezetten etruszk hatásnak tulajdonítják.[20] Mások ezt az etruszk hatást éppen a korai hódítás előtt már létezett Róma esetében vitatják.[21] Az etruszk királyok elűzésében bizonyos, az etruszk hódítás előtt már létező római nemzeti öntudat jelentkezését látják. Egyébként ezt az etruszk réteghatást Róma nyilvánvaló latin volta miatt csak felületinek tekintik.[22] Kérdés, hogy az eredeti latin magot az etruszk hatás mennyiben módosította, esetleg egy eredeti latin törzsi szervezetet segített-e állammá alakulni, vagy pedig már létező államszervezetet alakított át fejlettebb etruszk mintára.[23] Az etruszk írásbeli források rendkívül szűkszavú volta miatt ez a kérdés nem válaszolható meg egyértelműen régészeti vagy nyelvészeti leletek alapján.[24]
7. E témákhoz csatlakozón felvetődik Róma kezdete, a várossá válás és/vagy városalapítás mozzanatával kapcsolatos vita, a Stadtwerdung és a Stadtgründung képviselői közti nézeteltérés.[25] A kutatók egy része a római település kezdetétől a poliszrendszerű város létrejöttéig terjedő időt hosszú, több százados szakasznak tartja. E várossá válás folyamatát lassú gazdasági és kulturális fejlődéshez köti, és ennek kiteljesedését az etruszk királyok ural­kodási idejére, nagyjából a VI. századra teszi.[26] Mások a hagyományos városalapítás mellett törnek lándzsát, de ennek képviselői között eltérés van abban, hogy elfogadják-e a VIII. századi vagy esetleg még korábbi alapítás hagyományát,[27] vagy pedig a városalapítást viszonylag rövid egységes telepítésszervezési mozzanatként a VI. századra teszik.[28]
8. Amint az előző pontban jeleztük, a várossá válás és a városalapítás szorosan kapcsolatban áll a római őstörténet belső kronológiájával. Archeológiái vizsgálatok alapján viszonylagos kronológia felállítható. Ebben is eltérnek a különböző irányzatok; a klasszika-archeológusok és az ősrégészet módszertani és stratigráfiai (rétegelemző) vizsgálatai eltérő eredményeket hoztak.[29] A két iskola között léteznek átmeneti, közvetítő megoldások is.[30] A közvetítő megoldások a belső, viszonylagos kronológiát megpróbálják egy külső, abszolút kronológiával összefüggésbe hozni.

Feltűnő, amint ezt már Mommsen is hangsúlyozta, hogy Róma alapításának időpontja a hagyományban ritka egyértelműséggel van megadva (Kr. e. 753. április 21 !).[31] A VIII. század közepi városalapítást több, egymástól független forrás is meglehetős biztonsággal állítja.[32] A rétegvizsgálatok összefüggése ezzel az időponttal, másrészt ennek az időpontnak a településfejlődés folyamatában játszott szerepe nagy kérdése a római őstörténetnek. A római államra és annak korai jogára vonatkozó ismeretek esetleg adhatnak támpontokat a belső kronológia valószínűségére vagy valószínűtlenségére.

9. Immár a társadalmi szervezettel kapcsolatos kérdések felé tartva felvetődik a korai római társadalom tagoltságának kérdése: mit értettek a rómaiak gens, mit curiák és mit tribus, törzs alatt.[33] Természetes vagy mesterséges keretek ezek;[34] időrendileg hogy viszonyulnak egymáshoz;[35] fokozatossággal jöttek-e egymás után létre azok egységei vagy pedig egy egységes beosztásnak köszönhetik létüket?[36] Mindezen kérdésekre a római történészek, nyel­vészek és régészek különböző válaszokat adnak. Az ősrégészet és az összehasonlító történet adataival összevetve ugyancsak tarka sokféleséget mutatnak az álláspontok. A római társadalom korai fejlődésének kérdései között ezekre is meg kellene kísérelni olyan válasz adását, amely a legkevesebb nyitott kérdést és ellentmondást hagyja meg.
10. Az ősi római társadalmat a hagyomány királyságnak tartja.[37] Tacitus tömör megfogalmazása szerint: Urbem Romam a principio reges habuere. ( 1.1.1.) E királyság jellege, a király hatalmának tartalma s a királyok válasz­tásával kapcsolatos mozzanatok, ennek az ősi királynak államfői vagy inkább törzsfőnöki, esetleg bandavezéri mivolta a római hagyomány és a római jog ismert forrásainak fényében elemezhető. Össze kell azt vetnünk az archeo­lógia által szolgáltatott, a társadalomra vonatkozó adatokkal. Itt is igen ellentmondásos vélemények állnak egymással szemben, kezdve a királyokra vonatkozó hagyományos adatok döntő részének elfogadásától[38] az etruszk királyok előtti adatok teljes tagadásáig.[39]
11. Alföldi András könyvet szentelt a korai Róma és a latinok viszonyának.[40] Elemezte egyrészt az etruszk hódítás előtti Róma helyét a latin városok között, másrészt a Tarquiniusok nagy Rómája, a grande Roma dei Tarquini Pasquale által felállított képével kapcsolatban foglalt állást.[41] Felfogása sok mindenben fedi a római krónikaírók hagyományát, részben helyesbíti azt, és döntő részben összhangba hozható az archeológiái kutatásokkal is.[42] Ennek ellenére igen komoly történettudósok Alföldi feltevéseit nem fogadták el.[43]
12. Kérdéses, sokféleképpen elképzelt és vitatott az ősi római polgárság, a patríciusréteg kialakulása,[44] egységes vagy többrétű volta. Vannak, akik alapító etnikumnak tekintik,[45] vannak, akik csak a többi osztályokhoz viszonyítva tudják elképzelni.[46] A patríciusok viszonyítása egyrészt a plebejusokhoz,[47] másrészt a kliensekhez vethető fel.[48] Kérdés, mennyiben fogadható el az ókori hagyomány, amelyben az őslakók mindhárom csoportja kezdettől fogva szerepel. Az ókori történészek szerint kezdettől voltak patríciusok, plebejusok, kliensek. A jogtörténet eszköztárával és hagyományaival meg kell vizsgálnunk, melyik felfogásnak van nagyobb valószínűsége. Ugyanígy vizsgálandó a korai Róma viszonya a rabszolgaság intézményéhez.[49]
13. Ezzel kapcsolatban az első kérdés a kliensek helyzete. Ma általánosan elterjedt itáliai intézménynek tartják az idegenek ily módon való integrálását a társadalomba.[50] Ha ez igaz, akkor Rómában a patríciusok és kliensek viszonya igen korán megjelenhetett. A jogtörténet ehhez is tud számunkra érvet szolgáltatni.
14. A másik társadalmi kérdés, ami a patríciusokhoz viszonyítva felvetődik, a plebejusok eredete, elhelyezkedése a társadalomban és betagolása a korai Róma szervezetébe.[51] Erre is történtek már kísérletek, igen ellentmondásos eredményekkel. Az eddigi nézetek összevetése a régészeti feltárások eredményeivel, az irodalmi, vallástörténeti források és a jogi hagyomány pontos elemzésével támpontot adhat ahhoz, hogy a köztársaság elején hirtelen megjelenő plebs eredetét az eddiginél nagyobb biztonsággal határozhassuk meg.
15. Végül az archaikus római történelem vitatott kérdése, hogy hogyan történt a király elűzése. Milyen a római köztársaság kezdete?[52] Miért, milyen okokból és milyen tartalommal került sor az első írott törvények rögzítésére, a XII táblás törvény meghozatalára?[53] Mennyiben minősülhet ez alkotmányozó jellegűnek,[54] képezi-e valóban „minden köz- és magánjog forrását"? Tartalmában visszavezethető-e korábbi törvényművekre,[55] mennyiben mutatkozik benne a korabeli fejlettebb, etruszk vagy görög társadalmak hatása, és mennyiben tükrözi számunkra kifejezetten Róma akkori társadalmi viszonyait.[56]

E kérdésekre munkám keretében megkísérlem az eddigieknél kielégítőbb válasz adását, mégpedig a jogtörténet eszköztárát igénybe véve. Az eddigieknél kielégítőbbnek akkor ítélem egy kérdés megoldását, ha a megoldás nyomán kevesebb lesz a feloldatlan ellentét: ha valamely megoldás az összes ismert forrásadattal összhangban van, helyessége tudományos valószínűséggel bizonyítottnak tekinthető.

 

 

[1] Colonna (88), Cristofori (95), De Francisci (99), (103), Heurgon (190), Müller-Karpe (296) 17. Pallottino (312), Wieacker (423) 186, 4. j.

[2] Irod. Heurgon (190) 18, Wieacker (423) 187.

[3] Heurgon (189, 190) 23. sk., Entretiens (306).

[4] Lübtow (247), Wieacker (423) 186, 5. j., De Francisci (99), Devoto (109) 341.

[5] Heurgon (190) 91, Wieacker (423) 187, 9. j.

[6] MüIler-Karpe (295), (296), Christ (83), Bengston (32), Heurgon (190).

[7] Müller-Karpe (295), Meyer (278) 13.

[8] Meyer (278) 13, irodalom.

[9] De Francisci (99) 133, Capogrossi-Colognesi (69), Castagnoli (77), Devoto (109).

[10] Ampolo (15), Tibiletti (387).

[11] De Francisci (99), 32. sk.

[12] Dumézil (124), Diósdi (115), Franciosi (140), Serrao (369).

[13] Diósdi (115).

[14] Wieacker (423) 194, 41. j.

[15] Poucet (331) 74. sk.

[16] Wieacker (423), 194, 45. j.

[17] Alföldi (5), (8), Ampolo (16), Bernháft (35).

[18] Poucet (330), Wieacker (423), 193, 36. j. Határozottan mellette Arthur E. R. Book, A History of Romé to 565. A. D., New York, 1955, 38.

[19] Irod. Wieacker (423) 193 sk. 36-42. jj.

[20] Wieacker (423) 191.

[21] Alföldi (5).

[22] Wieacker (423) 191, 27. j., De Francisci (99), Alföldi (8), Gaudemet (152).

[23] Ez függ attól is, hogyan definiáljuk magát az államot.

[24] Zlinszky: (447) „We might easily select the provisions brought by the culturally much more developed Etruscan aristocracy, especially that we know nearly nothing about Etruscan law and fantasy is free." Így Wieacker (423) 300 is. Vö. Georgiew (156), Heurgon (189, 190) (306), Sergi (367).

[25] A Stadtgründung a hagyományos álláspont, amelyet egyre inkább megkérdőjeleznek. A jelszó Mommsen (293) szállóigévé vált mondata: „Rom wurde nicht an einem Tagé gegründet." Vö. Ampolo (14), Barbagallo (22), Bloch (47, 48), Last (64), Castagnoli (78), De Francisci (101), De Sanctis (108), Devoto (109), Dohrn (119), Fuchs (137), Gabba (149), Knütel (214), Lambert (223), Leri (231), Maine (263), Martin (266), Meyer (275), Momigliano (284, 285, 288), Müller-Karpe (295, 297), Pais (308), Pallottino (309), Palmer (314), Piganiol (322), Verdier (391).

[26] Beloch K. J., Römische Geschichte bis zum Beginn dér punischen Kriege, 1926, és Gjérstád (167), előzményekről De Francisci (99).

[27] A Stadtwerdung képviselői között egyesek az első régészeti leletek alapján a Kr. e. X. sz.-ig kitolják Róma első telepeseinek nyomait, mások épp régészeti leletek alapján a VIII. sz. mellett vannak.

[28] Etruszkok átszervező tevékenységének lenne eredménye; erre utalnának az uralkodó hatalmi jelvényei, amelyek mind etruszk eredetieknek tűnnek.

[29] Gjërstäd (169) és Müller-Karpe (297) eredményei századokkal eltérnek.

[30] Coarelli (84), Fuchs [137), Franciosi (143), Hanell (306), Meyer (278).

[31] Mommsen (289) 134.

[32] De Francisci (99), Bloch (47), Pallottino, (309), Heurgon (190) 88, R. Peroni, Per una nuova cro- nologia dél sepolcro arcaico dél Foro: sequenza culturale e significato storico, Civilta dél Ferro, 461. sk.

[33] Wieacker (423). 195. sk., Ménager (273).

[34] Állam előtti természetes kereteket vél pl. Luzzato, Organizzazioni preciiriche, s. 1. 1948.

[35] A curia elsőbbségét Palmer (314), Gjérstád (168); a gensét Franciosi (140-141), Capogrossi-Colog nesi (69), a tribust legalábbis a korai periódusra teszi pl. De Martino (104) I 114.

[36] Ennek lehetőségét legalábbis számításba veszi a legtöbb komoly történész. Pl. Bonfante (50), De Francisci (99), Heurgon (190) 201.

[37] Coli (85), Ferenczy (130) 198, Martin (265), De Francisci (102).

[38] Mint Gjérstád vagy Coli.

[39] Poucet (331).

[40] Alföldi (8).

[41] Heurgon (190) 244, Alföldi (8) 282. sk. Vő. 304. j.

[42] Alföldi (7).

[43] Momigliano (286), (287), Poucet (331).

[44] Heurgon (190) 198.

[45] Így Mommsen (293), Siber R. E. 21 (1951) 114. sk.; Guarino (179) 31, 280, Ferenczy (129), Binder (37), Arangio-Ruiz, Storia di diritto romano, Napoli, 1972, 17.

[46] De Martino (104) I 70. sk., Wieacker (419) 230.

[47] Kunkel SZ 72. (1955) 307. Nem a plebs, a patríciusok eredete keresendő! De Francisci (99) 776.

[48] Alföldi (4), Ferenczy (129) 18, Genz (155), Minieri (282), Momigliano (286, 287), Poma (326), Ranouil (340), Ricerche (342), Romano (344), Sergi (367), Sherwin-White (371).

[49] Kaser (207) 112, Watson (402) 81. sk.

[50] Franciosi (145) Pfund (320), Premerstein (333), Richard (341), Waldstein, Wolfgang, Operaeserviles, 1986. De Martino (105), Ferenczy (131), Heurgon (190) 193, Melin (272).

[51] Altheim (11), Brunt (60), Ferenczy (129,131), Momigliano (286), Pfund (320), Richard (341), Siber (372), Sherwin-White (371), Binder (37), Zlinszky (444).

[52] Poma (326), Werner (408), Entretiens (306).

[53] Berger (33), Crifö (94), De Francisci (98), Girard (162), Guarino (175, 176), Gradenwitz (171), Lambert (222), Kooiman (215), Poma (327, 328), Societá (374), Solazzi (375), Wenger (407) Wieacker (417, 419), (423), 287. sk.

[54] „Fons omnis publici privatique iuris." Vö. Tomulescu (388), Magdelain (261).

[55] Westbrook (410), Wieacker (418), Ducos (120), Ferenczy (132).

[56] Bonfante (50), Jolowitz (199), Kunkel/Selb (200).