Állam és jog az ősi Rómában

Célkitűzések, előzmények

A magam elé tűzött feladat: minél nagyobb valószínűséggel megállapítani, mikor, hogyan keletkezett a római állam és jog, s mit tudhatunk azok kezdeti, archaikus szakaszáról.

Kutatásaim indítékát az a meglátás adta, hogy a római jog, európai kultúránk egyik alapeleme, sajátos, egyedülálló társadalmi jelenség volt. Egyedülálló fejlettségében, módszerében, időtállóságában, hatásában. Kibontakozása a pun háborúktól a principátus végéig terjedő fél évezredre tehető; további negyed évezred után nyert összefoglalást Justinianus gyűjteményében; fél évezredes lappangás után volt belső ereje az európai polgári jogfejlődés megalapozására, újabb félezer éven keresztül. Amikor ennek a különös normarendszernek a kibontakozása megkezdődött, Róma joga már mintegy félezer éves előtörténetre tekintett vissza.

A magam elé tűzött feladat: minél nagyobb valószínűséggel megállapítani, mikor, hogyan keletkezett a római állam és jog, s mit tudhatunk azok kezdeti, archaikus szakaszáról.

Kutatásaim indítékát az a meglátás adta, hogy a római jog, európai kultúránk egyik alapeleme, sajátos, egyedülálló társadalmi jelenség volt. Egyedülálló fejlettségében, módszerében, időtállóságában, hatásában. Kibontakozása a pun háborúktól a principátus végéig terjedő fél évezredre tehető; további negyed évezred után nyert összefoglalást Justinianus gyűjteményében; fél évezredes lappangás után volt belső ereje az európai polgári jogfejlődés megalapozására, újabb félezer éven keresztül. Amikor ennek a különös normarendszernek a kibontakozása megkezdődött, Róma joga már mintegy félezer éves előtörténetre tekintett vissza.

A jogrendszer későbbi sorsát tekinthetjük egyedülálló helyzeti előny következményének. Tekinthetjük a földközi-tengeri ókori kultúrkör értékei egy- beolvasztójának s ilyen módon versenytárs nélkülinek. Magyarázhatjuk későbbi sorsát - a görög bölcselettel és a keresztény eszmerendszerrel együtt - az európai népek világtörténelmi szerepéből. Mindez azonban nem ma­gyarázat arra a kérdésre, miért a római jog nőtte magát ki ilyen egyedülálló jelentőségű normarendszerré. Róma kezdetben egy volt sok száz apró polisz közül. Nincs látszatra semmi különös oka annak, hogy teljesen sajátos, egyedi jogrendszert hagyott hátra örökül. Ha valljuk azt a tételt, hogy azonos társadalmi-gazdasági körülmények, adottságok nagyjából hasonló társadalmi jelenségeket alakítanak ki és hordoznak, ebből következik, hogy egyedi, különleges társadalmi jelenségeknek egyedi, különleges történelmi oka van. Ezt indokolt kutatni.

A kutatás kiindulási támpontját a XII táblás törvény adja. Ez a Kr. e. V. század Rómájában keletkezett. Ránk maradt anyaga - a törvény anyagának jelentős része - hiteles, elfogadott. Részben megalkotásakor hozott új normákat tartalmaz, de igen jelentős mértékben - vitás, mely részekben - a törvény megalkotását megelőző történelmi szakasz normáinak írásos rögzítését is.

Ez ma communis opinio, általános tudományos nézet. Ám a XII táblás törvényt megelőző időszak államáról és jogáról eltérnek a vélemények, a róluk szóló ismeretek teljes tagadásától kezdve különböző módszerekkel elért hipotézisek kivetítéséig, vagy a historiográfusok, az ókori római történetírók által áthagyományozott történetek jó részének elfogadásáig.

Jelentős viták folynak a XII táblás törvény egyes tételeinek értelmezése körül is. Elfogadott nézet, hogy a törvény eredetileg sem tartalmazta kora normaanyagának jelentős részét: abból a közjog és a perjog szándékkal kimaradt. Ezek tartalmáról ugyancsak heves, bár a közjogot illetőn kevésbé jelentős tudományos vita folyik; a római jogtörténet művelői inkább az archaikus perjog rekonstruálásával és megragadásával kísérleteznek.

Másodéves joghallgató voltam, mikor 1948 végén Marton Géza meghívott tanszékére mint könyvtárkezelő-demonstrátort. Korosztályom akkoriban szembesült a dialektikus történelmi materializmus elméletével és tudományos módszertanával, valamint ideológiájával. Úgy gondoltam, hogy a társadalomtudományok, jelesül a társadalomtörténet legkülönbözőbb ágazataiban a tényekkel és anyagi adottságokkal számot vető, a történelmi fejlődést elemző, azt összefüggéseiben és kölcsönhatásaiban feltáró és bemutató feldolgozás hasznos és gyümölcsöző lehet. Elvégzése a mai történetszemléletre, jogszemléletre, társadalompolitikára hasznos meglátásokat és eredményeket hozhat. Reméltem, hogy e régi témában az összefüggések történeti elemzése lehetséges lesz számomra, függetlenül attól, hogy a marxizmus világnézetét és politikai ideológiáját nem tudtam és nem akartam elfogadni.

Harmadéves joghallgatóként kezdtem hozzá egy 1949 őszén szervezett szakkörrel a XII táblás törvény feldolgozásához. Ekkor készült a töredékek ma is oktatási segédanyagként használt kiadása, latin-magyar kétnyelvű összeállításban (amint e munkámban is szerepel). A szakkör mintegy 150, a tárgykörbe vágó monográfiát és cikket dolgozott fel a tanszék könyvtárából. Az akkor megjelent új, és azóta is aktuális munkák közül Westrup The Patriarchal Joint Family című művének első részét és Noailles Dm droit sacré au droit civil párizsi előadási jegyzetét tudtuk megszerezni és felhasználni.

Nem a töredékek összeállításának vitája foglalkoztatott bennünket, bár a XVI. századi első kísérletektől Voigt 1883. évi összeállításán, Dirksen és Schöll kánonnak számító művein, Bonfante javaslatain át és Behrends azóta megjelent fejtegetései tükrében ez sem lett volna (és ma sem lenne) érdektelen feladat. Minket a törvény mint társadalmi alkotás, mint kora és a megelőző időszak történetének forrása és tanúsága érdekelt. Ám 1950-ben nem volt lehetséges a tudományt művelnie annak, aki a rendszer politikájával közösséget nem vállalt. Az egyetemről történt kizárásommal egyelőre megszakadt kutatásom. Úgy tűnt, végleg, hisz 1957 tavaszi come back-em során sem sikerült újra Marton munkatársává lennem.

Mégis a tárgyhoz negyven éven át hű maradtam, igaz, nagy kihagyásokkal. Időszerűségével kapcsolatban elég legyen annyit mondanom, hogy mikor azzal foglalkozni kezdtem, jelent meg Kaser Das altrömische Ius c. korszak­alkotó monográfiája; akkoriban kezdődtek Gjërstäd és köre rétegvizsgáló régészeti feltárásai, és akkoriban kezdte Alföldi András kutatni a korai közép­itáliai népek történetét. 1967-ben a Vandeuvre-alapítvány Genfben rendezett XIII. konferenciáján a korszakkal foglalkozó tudományszakok tíz kiemelkedő képviselője - a jogtörténet oldaláról Wieacker - próbálták összhangba hozni a különböző új eredményeket, lényegében sikertelenül, bár nem haszon nélkül. A 70-es években az Aufstieg und Niedergang dér Römischen Welt sorozat első köteteiben új számvetés született a római történelem e korszakával kapcsolatos kérdésekről, az állam és jog kezdeteiről és az etruszkológia, a szabinológia, a régészet és nyelvészet, vallástörténet és a XII táblás törvény kutatásának legújabb eredményeiről. Az olasz tudomány mind nagyobb len­dülettel kapcsolódott be a kutatásba; De Francisci, De Martino, Pallottino, Momigliano, Serrao, Capogrossi-Colognesi és társaik az elmúlt negyven év alatt sorozatos részkutatásokkal és összefoglaló konferenciákkal igyekeztek nemzeti történelmük és társadalomtörténetük e szakaszáról a fátyolt fellebbenteni. Hazai tudományunk is hozzájárult a közös munkához; elsősorban Diósdi György és Ferenczy Endre munkáira, de Pólay Elemér egyes műveire, és újabban Földi András kutatásaira utalhatok.

Magam a témával 1980 óta foglalkozom ismét behatóbban, mióta életem váratlanul visszakanyarodott a római jog oktatásához. Ezen az időszakon belül sem kizárólagosan: első nagyobb munkám Marton hátrahagyott művének sajtó alá rendezése volt; második, párhuzamosan futó, a magyar ma­gánjog és az európai XVI-XVII. századi usus modernus Pandectarum kapcsolatainak forráskutatása. De 1980 óta kisebb részletekben feldolgoztam és előadásokban, tanulmányokban közreadtam a római állam és jog kezdeteire vonatkozó nézeteimet is; elsősorban Kaser és Waldstein, majd Wieacker és Behrends kollegiális biztatásának engedve, de saját érdeklődésemet és meggyőződésemet is követve.

A negyven éve megkezdett vizsgálódás eddigi eredményeinek összefoglalását adja jelen dolgozatom. Nem teljes, inkább interim report, Momigliano kifejezésével élve. Nem teljes, mert a korlátozott terjedelem erre nem ad módot. Nem lehetett kellő részletességgel megválaszolni mindazon nézeteket, amelyekkel vitába szállók, sem behatón ismertetni azokat, amelyek vélemé­nyemet alakították. Ez messze meghaladná az adott kereteket (a munka doktori disszertációnak készült). Nem volt módom a tárggyal összefüggő minden kérdéskört részletesen elemezni; egyeseket más tanulmányokban már részleteztem, mások elemzése még hátravan. Az államszervezet, a szankciórendszer, a jogszolgáltatás és a tulajdonrendszer kérdéseit dolgoztam ki legrészletesebben, de ezeken is volna még kiegészíteni való. Talán nem lenne szabad munkámat jelen állásában összefoglaló tanulmányként közreadni. Nagy mesterem, Marton Géza bizonnyal nem tette volna, inkább hagyta volna ígéretes töredékként az utókorra. Pályám alakulása mégis erre indít. Úgy érzem, most fontosabb a hazai jogtörténet szempontjából a magyar recepció kutatásának továbbvitele, kivált, hogy oly szerencsésen látszik alakulni a felvidéki és erdélyi levéltárak elérhetősége. Továbbra is elsődleges fontosságúnak tartom a római jog színvonalas oktatásának ügyét és a tudományos utánpótlás nevelését. Pályám váratlan alakulása mellett kérdésnek tűnt e feladatok kielégítő ellátása is 1990-ben, a mű lezárásakor. Úgy véltem, aligha fog a közeli években időm jutni - bármily csábító is - elvont tudományos kutatásra. Nem tévedtem. E szempontokra figyelemmel úgy éreztem, hogy helyes azt, ami készen van, a tudományos közvélemény nyilvánossága elé tárnom, és a sorsra bízni, hogy e későn és mégis féléretten „elválasztott" gyümölcsöt fogom-e tudni még tovább érlelni és teljesebbé tenni. A római állam és jog kezdeteire vonatkozó tanításunkat eredményeim - legalábbis a viták megindításával - hasznosan befolyásolhatják jelenlegi állásukban is. Ezért fogadtam örömmel a lehetőséget, hogy a munkát az Akadémia kiadványai közé felvette, s a disszertáció eredeti szövegét csak a nem-római-jogász olvasó számára a megértést segítő forrásszövegekkel egészítettem ehhez ki. Bizonyos szövegváltoztatásokra az indítást opponenseim és lektorom, Hamza Gábor, Maróti Egon és Molnár Imre adták, akiknek ezekért e helyütt is köszönetét mondok.