Alkotmányunk szerint az egyes ember személyisége születésétől haláláig tart. Ezen idő alatt jogalany, alkotmányos szabadságok, alapjogok, köz- és magánjogok alanya, védettje, jogosítottja és kötelezettje. Személyi jellegénél fogva sohasem lehet a jog tárgya. Szubjektum, nem objektum.

A római jog a jogsértés minden következményét a sértőre terhelte. A római jogot nem zavarta, ha a sértett „jól jár" a büntetés révén, lényeges számára a szankció visszatartó ereje volt. A római jog a magánérdek sérelménél megelégedett a jogellenességgel, és nem kutatta (vagy vélelmezte) a vétkességet a jogellenes elkövetőnél. A római jog nem igényelt a magánérdek sérelménél előre írott lexet, hanem mindazt szankcionálta, ami jóerkölcs-ellenes, vagy ami más terhére, más jogának sérelmével nyereséget hozott az elkövetőnek.

A modern jog ezzel szemben humánus büntető szemlélete révén, amit az egyedüli állami büntetőjog szemléletében gondolkodó észjogi iskola hozott be, elszegi a következmények láncát, ha nem biztos a kapcsolat, vagy ha méltánytalanul súlyos a teher az elkövetőn. A modern jog legfeljebb a kárt engedi téríteni. A perben minden bizonyítási bizonytalanság a károsult terhére érvényesül, aki szinte mindig veszít az ügyön. A modern jog vétkességet, felróhatóságot kutat a károkozás mögött, és a bizonyítás bizonytalanságát (Beweisnotstand) ugyancsak a jogsértő javára értékeli. 

...az ingatlan állandónak tűnő fogalma is változik a gazdasági fejlődés során. E változás legszembeszökőbb az építménynek a telekhez viszonyított helyzetében, de más, az ingatlannal összefüggő vonatkozásokban is megmutatkozik.

Az aedificium solo cedit elvét azonban jogfejlődésünk több helyen és többszörösen áttörte. Újabb jogfejlődésünk az építményt a telekkel egyenrangú, gyakran a teleknél magasabb rangú ingatlanrésznek tekinti. Az ingatlanba ültetett növényzetre ma is kivétel nélkül áll a hagyományos elmélet,az építményre azonban nem.

"A téma közérdekű, s még mindig felkavarja az érzelmeket."

Werbőczy művének a maga idejében legjelentősebb közjogi tétele az I. 9. (Primae nonus) volt, a nemesi egyenlőség szokásjogának írásba foglalása, ami megakadályozta hazánkban a feudális tagoltság elhatalmasodását, és lehetővé tette, hogy az egységes nemesi rendbe az alsóbb néposztályok is folyamatosan bejussanak.