Werbőczyről korai ítélkezni

"A téma közérdekű, s még mindig felkavarja az érzelmeket."

Werbőczy művének a maga idejében legjelentősebb közjogi tétele az I. 9. (Primae nonus) volt, a nemesi egyenlőség szokásjogának írásba foglalása, ami megakadályozta hazánkban a feudális tagoltság elhatalmasodását, és lehetővé tette, hogy az egységes nemesi rendbe az alsóbb néposztályok is folyamatosan bejussanak.

Eredeti megjelenés helye: Népszabadság, 1993. június 1.

 

WERBŐCZYRŐL KORAI ÍTÉLKEZNI

"A téma közérdekű, s még mindig felkavarja az érzelmeket."

A jogtudománynak nagy az adóssága.

A Népszabadság április 23-ai számában Werbőczy újraértékelése címmel interjú jelent meg Hamza professzorral, amelyhez az április 30-ai számban a miskolci egyetemi levéltár vezetője, dr. Zsámboki László fűzött megjegyzéseket.

A téma közérdekű, s még mindig felkavarja az érzelmeket. Nem árthat, ha bizonyos pontosítások nyilvánosságot kapnak. A Werbőczy-életmű tárgyilagos és mélyreható elemzése nagy adóssága a magyar jogtudománynak. Az áprilisi tudományos ülésszak sem törlesztette ezt, csak felhívta rá a figyelmet.

Werbőczy jogtudósi munkássága ma még nem ítélhető meg olyan egyértelműen, mint Hamza professzor véli. Ehhez életművének olyan feldolgozására lenne szükség, amely egyrészt Werbőczyt a maga előtanulmányai és a korabeli jogirodalom fényében, másrészt a szokásjog, a korabeli peranyagok és dekrétumok teljes anyagának ismeretéből kiindulva tudná bemutatni, értékelni. Ez pedig még sok tanulmányozást igénylő feladat.

Nem ítélhető meg azonban Werbőczy aszerint, hogy mit tartott volna fontosnak vagy mit kifogásolt volna az utókor, még ha a jogtörténet ezeket a kérdéseket sem mellőzheti. Mindenesetre tudnunk kell, hogy mi volt Werbőczy célja? Szerintem a saját korában érvényesülő, a magyar bírói gyakorlat által használt jogból (nagyrészt a római és az egyházi jog tételeit alkalmazták, lásd Hármaskönyv, II. 6.) a Magyarországon sajátosan érvényesülő joganyag, a municipalis consuetudo kigyűjtése és rendszerbe állítása. Ennek forrásai a szerző szerint a királyi dekrétumok, a királyi kiváltságok és a sajátosan hazai bírói gyakorlat.

Ha ebből indulunk ki, kiesik dr. Zsámboki elmarasztaló felvetése a jobbágy „röghöz kötésével" kapcsolatban. Werbőczy éppen azért vette fel könyvébe, mert sajátosan magyar intézkedés volt, a műve keletkezését' megelőző évben cikkelyezte be a magyar országgyűlés, tehát hatályos jog volt, és nem európai közös jog. Felvétele egy a hatályos területi jogot tartalmazó munkába nem tévedés, hanem a tételes joggal számot vető szükségesség volt.

A röghöz-kötöttség tétele – „glebae adstricti" – egyébként római jogforrásra vezethető vissza, onnan merítette a kifejezést a magyar joggyakorlat! [Az 1517:14 te. szóhasználata szerint „elveszítve szabadságukat, hogy egyik helyről a másikra költözzenek, földesuraiknak teljes és örökös parasztsorban legyenek alávetve". Míg a Hármaskönyv 26. paragrafusának 2. bekezdése megemlíti, hogy ez ideig mindezen jobbágyoknak szabadságában állott szabadon elköltözni, szó szerint idézve: „ezt a szabadságukat a hűtlenség (lázadás) örökös bélyege miatt elvesztették. így földesuraiknak örökös és teljes parasztsorban legyenek alávetve".]

Nem kétséges – amint Zsámboki László mondja -, hogy ez akkor egyedi magyar törvényes intézkedés volt, amelyet egyébként már az 1547:26 te. meglehetősen bűnbánó hangnemben feloldott. Werbőczy munkájának ez tehát semmi esetre sem jelentős, maradandó hatású tétele. A hasonló büntetés e korban egyébként sem volt egyedülálló. Lázadásért például a székelyekkel szemben János Zsigmond és a Báthoriak is alkalmazták Erdélyben. Vissza sem vonták (Székelytámad – Székelybánja), de ezért őket nem marasztalta el a történelem Werbőczyhez hasonló mértékben.

Werbőczy művének a maga idejében legjelentősebb közjogi tétele az I. 9. (Primae nonus) volt, a nemesi egyenlőség szokásjogának írásba foglalása, ami megakadályozta hazánkban a feudális tagoltság elhatalmasodását, és lehetővé tette, hogy az egységes nemesi rendbe az alsóbb néposztályok is folyamatosan bejussanak.

A Hármaskönyv időálló, leglényegesebb alkotmányos tétele a királyi és a rendi országgyűlés közös törvényalkotási joga volt, amely megakadályozta az abszolút hatalmú idegen uralkodókat abban, hogy hazánkat az egységes birodalomba (Gesamtmonarchie) beolvasszák.

Ezt a két tételt így a hazai szokás alapján határozottan megfogalmazva és kifejtve csak a Tripartitum tartalmazta. Mindkettő oka lehetett annak, hogy a Hármaskönyv nem vált törvénnyé, noha mindkettőnek volt szokásjogi alapja.