A polgári jog szankciórendszere

A római jog a jogsértés minden következményét a sértőre terhelte. A római jogot nem zavarta, ha a sértett „jól jár" a büntetés révén, lényeges számára a szankció visszatartó ereje volt. A római jog a magánérdek sérelménél megelégedett a jogellenességgel, és nem kutatta (vagy vélelmezte) a vétkességet a jogellenes elkövetőnél. A római jog nem igényelt a magánérdek sérelménél előre írott lexet, hanem mindazt szankcionálta, ami jóerkölcs-ellenes, vagy ami más terhére, más jogának sérelmével nyereséget hozott az elkövetőnek.

A modern jog ezzel szemben humánus büntető szemlélete révén, amit az egyedüli állami büntetőjog szemléletében gondolkodó észjogi iskola hozott be, elszegi a következmények láncát, ha nem biztos a kapcsolat, vagy ha méltánytalanul súlyos a teher az elkövetőn. A modern jog legfeljebb a kárt engedi téríteni. A perben minden bizonyítási bizonytalanság a károsult terhére érvényesül, aki szinte mindig veszít az ügyön. A modern jog vétkességet, felróhatóságot kutat a károkozás mögött, és a bizonyítás bizonytalanságát (Beweisnotstand) ugyancsak a jogsértő javára értékeli. 

Az engedelmesség

Engedelmesség és szabad akarat Engedelmeskedni szeretetből, alázatból, bizalommal, jólélekkel és készségesen. Egy úrnak szolgálni! - A jogkövetés értéke. A bíró a törvénynek van alávetve. A közhatalom legitimitása - translatio imperii - és annak határai. A megbízott engedelmessége. Fölé- és alárendeltség a közhatalomban. Meddig terjedhet az engedelmesség? Csak a kihirdetett norma kötelez. A parancsok rangsora.