Deák munkásságából az utókor rengeteget meríthet, tanulhat. Akár reformkori gyakorlati jogászi ténykedését, akár politikusi, rendi követi pályáját, akár törvény-előkészítő munkásságát vizsgáljuk, olvassuk, jogtörténetünk, politikatörténetünk fényes fejezetei tárulnak elénk.

 Széchenyi annak idején bízott a polgári haladásban, a gazdasági fellendülés és a művelődés felszabadította polgárok belátásában. Kossuth azt remélte, a nemzetek belátják közös érdekeiket, amelyek a kicsiket a nagyok elleni összefogásra késztetik. Deák szerint az igazságosság és törvényesség lehet csak hosszú távon sikeres politika alapja.

Talán nem hozott volna megoldást egyik sem abban a korban, abban a történelmi pillanatban, a kereszteződő érdekek harcában. Mindenesetre a magyarsághoz méltó az értelmiség felelős tudatával választott elvhű és következetes egyenlő erkölcsi mértéket alkalmazó megoldás lett volna. Nemzetünk tragédiájához vezetett, hogy ezt a következetes elvhű magatartást egyik nagy államférfi útjának választásában sem tudtuk tanúsítani. Sem a döntések megfontoltsága, sem a megvalósítás önzetlen következetessége nem érvényesült a dualizmus korának politikájában. Változtatni ezen már nem tudunk, tanulni belőle azonban még nem lenne késő.