A nemzetközi magánjog tudománya hazánkban valóban későn jelentkezik. Az első összefoglalás a kiegyezés évében jelenik meg, de alig több mint a vonatkozó osztrák anyag formai kiegészítése. 1886-ban Jellinek magánjoga hozza először a magyar nemzetközi magánjog elveit. 1885-ben foglalkozik a Jogászegylet először ilyen témával (lex patriae vagy domicilii). Ezen túl néhány cikk ismert ugyanezen évekből. A nemzetközi magánjog előtörténetével az irodalom adós volt máig, ez a szerző saját kutatása révén került feltárásra.

1891-ben ír ki a Magyar Tudományos Akadémia pályázatot a magyar nemzetközi magánjog feldolgozására, így készül el az első rendszeres Szánthó-féle összefoglalás. Ennek nyomán a következő húsz évben a monográfiairodalom megszaporodik, nemzetközi magánjogi összehasonlító tanulmányok születnek, a Ptk.-tervezetekkel kapcsolatban a tárgy de lege ferenda is tárgyalásra kerül, így 1911-ben már kifejlett rendszere van a jogterületnek (Ferenczy).

A monográfiák leginkább a házassági törvény alapján a házassági nemzetközi magánjogával foglalkoznak. Azonban van irodalma a nemzetközi szerzői és iparjognak, a szabadalmi jognak, a váltójognak, a társasági jognak, és ismertetésre kerülnek a vonatkozó külföldi törvényművek is. A nemzetközi perjog gazdag anyaga is feldolgozásra kerül a kölcsönös jogsegélyegyezmények alapján. A jogösszehasonlítás és a bírói gyakorlat inkább csak cikkeket töltenek meg, azonban a nemzetközi magánjogi egyezmények anyaga monografikus feldolgozásra is kerül. Ennek ellenére az a tény, hogy a Ptk. tervezetébe végül is a nemzetközi magánjog nem került felvételre, azzal a hatással járt, hogy ez a jogterület az első világháború előtt nem volt a közérdeklődés központjában.