A jog igazsága - az igazság joga

A jogi oktatásnak, ha meg akar felelni a jogállam igényeinek, bizonyos etikai alapképzést biztosítania kell.[1] Az Etika a Filozófia ága, oktatására és munkálására két társkarunk, a bölcsész- és a hittudományi kar is rendelkezett akkreditációval, de amikor az oktatás a jogi kar keretében megindult az 1995/96-os tanévben, az első-éves jogászok oktatását és vizsgáztatását e tárgykörben egyik társkar sem vállalta.

*Megjelenés helye: Kézirat 2013

 

Így maradt a feladat megoldása a dékánra, rám, és én azt személyesen oldottam meg: választható tárgyakként párhozamosan kezdtem oktatni „Az etika alapjai” és „A keresztény erkölcs és jogászi etika” tárgyakat. Előbbit később, két év múlva, a Kánonjogi Intézet saját gondozásába vette, az utóbbi maradt, elkészült és jól fogadott tankönyvem alapján,[2] a Római Jogi Tanszék kompetenciájában.

 

A tárgy kedvező fogadtatása és egyre nyilvánvalóbb haszna miatt megkíséreltük oktatását a főelőadások mellett gyakorlati csoportokon keresztül is, gyakorló jogász kollégák bevonásával is, és nyitottunk számára egy doktori kurzust. Főleg utóbbi hívta fel a figyelmet arra, hogy a felsőbb évfolyamok körében is lenne érdeklődés a jog és etika összefüggései, egymásra hatása iránt. Meghirdettem hát felsőbb éveseknek, választható tárgyként, a közéleti etika gyakorlati kérdéseinek elemzését. Többnyire aktuális, közérdeklődésre számot tartó esetek kerültek tárgyalásra, részletes elemzésre, megvitatásra. E kurzus anyagából aztán rövidesen megszületett a Közéleti és jogászi etika a gyakorlatban[3] című tanulmánygyűjteményem, a választható etikai gyakorlat segédkönyvének. Tárgykörei közt a társadalmi etika, a közvagyon kezelése, a lelkiismereti és szólásszabadság, a hatalmi ágak súrlódásai, a jogállam működési gondjai, valamint a szociális problémák körüli viták szerepeltek, az 1997-2007 közötti évtized eseményeiből, gyakorlatából vett példákkal.

Ez a kötet jó fogadtatást kapott, közben magam is, új oktatási feladatként, bekapcsolódtam a Sapientia Főiskola etika-szakképzésének oktatásába, mint a közéleti etika tárgy alapjául szolgáló „Állampolgári alapismeretek”, és a „Közéleti etika” egy-egy féléves, egymásra épülő tárgyak oktatója. Tapasztalataimról Lukács László emlékkönyvében,[4] illetőleg A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei[5] című gyűjteményes munkákban számoltam be. Úgy véltem, hattyúdalként.

 

Ám a katolikus egyetem megtisztelt azzal, hogy emeritusként továbbra is meg-adta nekem a venia legendi-t, és ennek keretében, ha megrövidített óraszámban is, tartom előadásaimat a jogászi etika tárgyköréből, immár fiatalabb kollégákkal együttműködve. A téma sajnos kimeríthetetlen, mert az élet termi az újabb-újabb megvitatandó kérdéseket. A hallgatók érdeklődése töretlen, és remélhetem, hogy ha majd végleg „letészem a lantot”, méltó kezek fogják azt felvenni.

2006 pünkösdje óta, mikor a kezdetekről szóló kötet írásait lezártam, és ősze óta, amikor a Közéleti és jogászi etika a gyakorlatban c. gyűjteményben szereplő legfrissebb tanulmányok születtek, eltelt újabb hat év. E hat év során befejeztem munkásságomat az új Ptk. szerkesztőbizottságában. Nem hagyott, nem is hagyhatott érdeklődés nélkül az Alkotmányt felváltó Alaptörvény létrejöttével kapcsolatos elméleti és gyakorlati, átfogó és részletkérdések sorozatos megvitatása. És ebbe az időszakba esett Mádl Ferenc barátom elnöki működése is, aki hivatalosan is bevont megoldandó kérdések során azok körébe, akikkel tanácskozni indokoltnak tartotta. Összegezésre, visszatekintésre buzdított nyolcvanötödik születési évfordulóm, meg harminc éves felsőoktatási tevékenységem napjainak betelte is.

 

Tanítványaim és fiatal kollégáim megtiszteltek azzal, hogy egy újabb kötetben kívánták összegyűjteni és hozzáférhetővé tenni nehezen fellelhető tanulmányaim sorát. Örömmel tettem eleget kérésüknek, hogy e munkában részt vegyek.

Abban, hogy ez az életmű-kötet megszületett, döntő szerepe és sok, szeretetteljes munkája, bíztatása rejlik ifjú kollégámnak és szeretett tanítványomnak, Koltay Andrásnak, akinek fáradságos és szorgos, amellett ötletgazdag és alkotó jellegű közreműködését nem tudom eléggé megköszönni: mondható, hogy szinte közös művünk kerül az olvasók kezébe! Köszönöm továbbá fáradságos és szorgos közreműködését mindazoknak, akikkel együtt dolgozva sikerült a gyűjteményt összehozni, elrendezni.

 

A gyűjtemény szerkesztője háromféle forrásból kívánt meríteni: visszanyúl jóval az első kötetben tárgyalt évtized elé, feldolgozza a fent említett feladatok tanulságait, és hozza, rögzíti a gyakorlati jogászi etika tárgy legújabb példatárát is. A kötet néhány nagyobb dolgozat mellett tartalmazza a még a szocialista érában kifejtett irodalmi tevékenységem főbb, máig időszerű darabjait, azután a rendszerváltás, a jogállamiságért folytatott küzdelem termését rendezi. Gondolkodtunk alkotmánybírói párhuzamos- és különvéleményeim közreadásán is, de végül is úgy láttuk egyetértőn, hogy azok mondanivalóját publikált tanulmányaim, elsősorban a Szent István Akadémián tartott székfoglaló előadásom⁶ tartalmazzák, így felesleges ismétlésekkel terhelné az amúgy is tekintélyes terjedelmű kötetet. Tükrözi viszont a gyűjtemény az új Ptk. megalkotása során kifejtett véleményeim több részeredményét, valamint az Alkotmány értéktartalmával, az Alaptörvénnyel kapcsolatos változásokkal és érték-, valamint hangsúlyeltolódá-sokkal kapcsolatos állásfoglalásaimat, a pillanatnyi politikai hasznosság, és a jog kívánta értékállandóság közötti ütközések számos feltárását. Végül pedig idekerültek, ebbe a „kapcsos könyvbe” újabb, kötetbe korábban nem foglalt római jogi és jogtörténeti, többnyire aktuális alkalmakhoz kötődő tanulmányaim, és néhány, pályám emlékezetét érintő visszatekintésem is.

 

Ami kimaradt, recenziók, bírói állásfoglalások, zsurnalisztikai jellegű alkalmi írások, megemlékezések, e munka során legalább is leltározásra került, így fiókból, szükség szerint, könnyen előszedhető. Ami – jóindulattal – nyomdára érdemes volt eddigi köteteimben és a mostaniban, immáron a teljességhez közelítő igénnyel rendelkezésére áll.

 

„Kötelességet keress”, kötötte lelkünkre fiatal cserkész korunkban gróf Teleki Pál. „Csak használhassak” – fogalmazta meg élete éthoszát a legnagyobb magyar. A haza jogáért, szabadságáért mindent, a hazát semmiért nem szabad feladni – volt Deák Ferenc hitvallása.

 

Ha művésze lennék jónak és igaznak, e mottókat olvasóim kihallanák nekik nagy szeretettel ajánlott soraimból. Ha nem is művészi fokon, hivatott elkötelezettséggel törekedtem tisztességgel élni, senkinek sem ártani, és más jussát el nem vonni. Ennyi, remélem, az érdeklődő olvasó számára felismerhető. Bár követendőnek is találnák azok, akik kedvéért írtam, szóltam, dolgoztam, akiknek használni akartam egy hosszú pálya során, mindig, ha lehetett: a jogot ismerni és művelni kívánó ifjúságnak, a cupida legum iuventus csapatának!

 

2013. Nagyboldogasszony ünnepén ajánlom Nekik, lectoribus, salutem!

 

János bátyátok

 

 

[1] Vö. Jakab András: A magyar jogi oktatás megújításához szükséges lépések. Magyar Jog, 2010/4. 215., valamint Zlinszky János: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei. Budapest, Szent István Társulat, 2008. 20. és 38. melléklet

[2] Zlinszky János: Keresztény erkölcs és jogászi etika. Budapest, Szent István Társulat, 2002.

[3] Budapest, Szent István Társulat, 2007.

[4] Bende József et alii (szerk.): Látó szívvel. Lukács Lászlónak. Budapest, Magyar Piarista Rend-tartomány Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola – Vigília, 2006.

[5] Budapest, Szent István Társulat, 2008.