Az MTA Vallástudományi Bizottságának

A vallás körébe esik tehát mindaz az értelmi, akarati, érzelmi, egyéni és közösségi viszony, amely a személyes embert – embereket a metafizikai léttel szembesíti, ahhoz kapcsolja.

*Megjelenés helye: Kézirat (07 01 29)

 

Az MTA Vallástudományi Bizottságának

Tisztelt Barátaim!

Megkísérlem, nagyon vázlatosan, az utat meghatározni, amelyen a vallástudományok körét meghatározni és lehatárolni törekedhetünk. Nyilván két kiinduló sarkalatos fogalmat kell összekapcsolnunk: a vallás fogalmát és a tudomány fogalmát. Mégpedig úgy, hogy az általánosan elfogadható legyen jelenlegi alkotmányos rendünkben, amelyben a vallás szabadsága és a tudomány szabadsága mint alapszabadságok, s ezek biztosításának kötelezettsége mint állami feladat, adott alkotmányos, tehát kötelező tények.

A vallás emberi magatartás, az egyénnek a maga által meghatározott – felismert, elfogadott és ragaszkodással követett viszonya a rajta kívül álló, őt meghatározó és vele viszonyban lévő metafizikus létekhez, létvalósághoz, létcélhoz.

Az egyén ezt a fizikai világon kívül eső valóságot értelmileg felismeri és elismeri; mint igazodási pontot elfogadja és kötelezőnek tartja, érzelmileg odaadóan ragadja meg.
Igénye van/lehet arra, hogy ezt az értelmi – akarati – érzelmi valóságlátását közölje, megvallja, akár mint valóságot hirdesse, másokkal megossza.
Ez a magatartása szabad – azaz senki által nem kikényszeríthető, erőltethető, hatalmi eszközökkel – a mi társadalmi rendünkben, az alkotmányos jogállamban, - sem nem terjeszthető, sem nem követelhető, viszont biztosítandó minden más egyén, csoport, vagy hatalmi tényező kényszerítő ráhatásával szemben.

A vallás körébe esik tehát mindaz az értelmi, akarati, érzelmi, egyéni és közösségi viszony, amely a személyes embert – embereket a metafizikai léttel szembesíti, ahhoz kapcsolja. Mint metafizikai kapcsolat kívül esik a tudományos bizonyítás fizikai, kísérleti körén, de megragadható a logikai, fenomenológiai rendszerezés számára. Elfogadása hitet, gyakorlati megvalósítása belső kötelezettségérzetet, érzelmi megragadása egyéni és közösségi odaadást (szeretetet) követel. Az ember vallási felismerése mindazonáltal valóság; létező, tényszerű, ezért közölhető, rögzíthető, akár ismeret, akár cél (magatartási elvárás), akár érzelmi, művészi vagy misztikus valóság formájában.

A tudomány a valóságok rendszerezése, a tudományos meglátások megközelítésének útja, metódusa, tudományterületi sajátosságok felismerése, törvényszerűségek kidolgozása, s a tudást kereső embernek az adott valóságterülethez való viszonyulása tekintetében született, megfelelő mélységű, komolyságú, esetleg újabb valóságok felismerésére vagy azok megfogalmazására vezető munkálkodás. Hogy a tudomány tárgyával – jelen esetben a vallással (vallásokkal, vallásossággal) mint valósággal, ismeretanyaggal való foglalkozás mikor éri el a tudomány szintjét, s ezen belül mi minősül tudományos eredménynek, teljesítménynek, igazságnak, alkotmányunk határozott megkötése szerint kizárólag a tudomány művelői jogosultak megállapítani.

Az tehát, hogy mi nevezhető vallástudománynak, a tudomány művelői által határozandó, határozható meg: hogy ennek során ki minősül a tudomány művelőjének, szintén eldöntendő kérdés. Nem kétséges, hogy ma az MTA minősítése a tudományos kutatásra alkalmasság (Ph. D.), valamint a tudományos teljesítmény (Dr. Sc.) vonatkozásában ennek formalizált, jogilag és társadalmilag is elfogadott útját határozza meg. Számomra azonban nyilvánvaló az is, hogy a „tudomány művelője" ebben a teljességet igénylő kategóriában nem létezik. Általában a szaktudományt, tudományágat, esetleg valamely interdiszciplináris részterületet lehet „tudományosan művelni". E terület művelője a maga körében valószínűleg a legnagyobb autoritással rendelkezik, tehát mások által csak megfelelő alázattal és visszafogottsággal minősíthető. A határokat meghaladó evidenciák – teljesen tudománytalan / versus mélyen tudományos – között széles átmenetek, vitára módot adó mérlegelések léteznek. A tudományszakok művelői azonban egymás szakterületén nyilván nem a tudomány művelői általában: mikor ma egy egyetemi tanácsban, az akkreditációs bizottságban, vagy akár az MTA keretében a tudósok együtt vizsgálnak és döntenek, akkor a valódi tudományos döntések kérdésében egy-két kompetens szakember szerepel csupán; a többiek művelt laikusok. Azt pedig, hogy a tudományos igazságok kérdésében, a kutatások tudományos értékének megállapításában kik jogosultak dönteni, az alkotmány tételeit kibontó törvények nem mondják meg. Ezzel kényelmessé teszik a hatalmi adminisztráció (igazgatás) valamint a financiális szempontok érvényesülését „tudományos asszisztencia" mellett. Hisz nyilvánvaló, hogy az Alkotmány akkor érvényesülne, ha (területenként elhatárolva) a tudományt valóban művelők határozhatnák meg e valóban tudományosnak minősíthető munka, az igazságok feltárásához vezető út költségigényét, az állam pedig felülbírálat nélkül teljesítené igényüket. Minden más megoldás, akár a kevés elosztásának a különböző területek tudósai közötti egyeztetés révén megtörténte, akár ennek a vitának során a finánc- vagy művelődési igazgatás felülbírálatának lehetővé tétele az alkotmányos tétel érvényesülését megkérdőjelezi. Ott ugyanis nem csak a hozzászólás, hanem a kizárólagos döntés joga biztosított. Hogy ez ma nincs így, talán nem kell taglalnom.

Mindenesetre, amikor az MTA törvény által jogosított hazánkban arra, hogy, nem egészen az Alkotmánnyal összhangban, tudományterületek, tudományágak, tudományos minőség tekintetében határozzon, a mi Bizottságunk arra kapott delegációs felhatalmazást, hogy a vallásra vonatkozó tudományos kutatások minőségét, szintjét, az annak elbírálásához vezető utat kereteiben meghatározhassa. Ebbe a körbe eleve beleesik, véleményem szerint, minden a vallásra, vallásgyakorlásra, vallásos nézetekre vonatkozó ismeretek rendszerezését, feldolgozását célzó munka, ha a tudományos alaptevékenység általánosan megállapítható szintjét eléri. Kérdés, hogy beleesik-e, szűken nézve, egy-egy vallás vonatkozásában az annak tételeit, történetét, követelményeit feldolgozó tudomány (a teológia, akár vallásonként elhatárolva is, vagy az összehasonlító vallási tudományok (liturgia, dogmatika összehasonlító feldolgozása). Illetve, tágan nézve, ide tartozhat minden világnézeti, valóságában közvetlen kísérleti úton nem igazolható, ezért hitet igénylő ismeretanyag tudományos feldolgozása is. Avagy csak a magukat vallásként definiáló, különböző, hittel megragadható tanokra vonatkozó általános ismeretek tudományos igényű feldolgozását soroljuk kompetenciánk körébe.