Az erkölcs fogalma

Az erkölcs tárgyi értelemben mint norma(rendszer). Az erkölcs alanyi értelemben mint megragadható, megvalósítható érték. Az erkölcs teleologiája. Az erkölcs értelmi felismerése, akarati megragadása, érzelmi elfogadása. Egyéni erkölcs és társadalmi erkölcs. Természetes és természetfölötti erkölcs.

*Eredeti megjelenés helye: Keresztény erkölcs és jogászi etika 1998. Szent István Társulat

 

BEVEZETÉS

 

Társadalmunkban jelentős politikai erők tűzik zászlajukra a keresztény értékeket. Kérdés, mennyire veszik komolyan saját célkitűzéseiket. Érzelmekre kívánnak hatni, a másság reményével kívánnak híveket toborozni, vagy komolyan gondolják, hiszik, hogy KRISZTUS az Út, az Igazság és az Élet?![1] S ha komolyan gondolják, kérdéses, mennyire tudatos számukra, hogy mi minden rejlik a „keresztény" eszmeiség mögött? Mennyire készek nemcsak dicsérni az utat, hanem rá is lépni, és azt végig is járni?

A Szentírás két komoly figyelmeztetést tartalmaz mindazok számára, akik ugyan ráteszik kezüket az eke szarvára, de aztán szanaszét pillantgatnak, keresve a kényelmes utat. Az egyik a gazdag ifjú esete.[2] Megtartotta kora ifjúságától a vele közölt parancsokat. Mégis úgy érezhette, híjával van valaminek. Vagy talán éppen annak megerősítését várta a rokonszenves rabbitól, hogy jó úton halad. S csakugyan, a Mester, az első, inkább visszautasító mondat után (Miért mondasz engem jónak?), ugyancsak rokonszenvesnek találta a fiatalembert, méltónak arra, hogy a tökéletesség útjára vezesse. Egész odaadást kért tőle. Az ifjú pedig erre szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt, sajnálta elhagyni mindenét, a keresztet vállalni és követni a Mestert - egész szívéből, egész lelkével, minden erejéből.[3] Nehéz ez a döntés!

A másik példa a Genezáreti-tó partján történteket beszéli el. A tömeg jóllakott kenyérrel és hallal. Úgy vélte, megtalálta azt, akire mint vezérre, népboldogítóra számíthat. Most már el szeretné lesni, hogyan is biztosítható a csodálatos kenyérszaporítás mindenkorra. Amikor pedig JÉZUS figyelmeztette őket, hogy ne veszendő eledelre vágyakozzanak, hanem az örök életet adó kenyérre, sokan elhagyták, és már nem jártak vele.[4]

Ahhoz, hogy valaki a keresztény elvek követése mellett dönthessen, hogy elkötelezze magát az út járására, tudnia kell, mire vállalkozik. Hány mai fiatalra érvényes TAMÁS apostol megjegyzése: Uram, nem tudjuk, hová mész, miképpen tudhatnék az odavezető utat![5] A szocialista társadalom Isten nélkül iparkodott nevelni. A pluralista társadalom is szívesebben hallgat „az Útról és az Igazságról”, s helyette az egyenértékű, szabadon választható és váltogatható utak és igazságok tanát igyekszik népszerűsíteni. Márpedig nincs döntési helyzetben, aki nem ismeri a választékot. Az érték melletti emberi döntésnek szabad döntésnek kell lennie, ám a szabad döntést éppúgy kizárja a tudatlanság, a tájékozatlanság, mint a kényszer.

Aki ma közéleti szerepet készül vállalni, aki felelősséggel akar másokat vezetni, az köteles tájékozódni az értékek rendjében. Nincs értéksemleges politika, nincs értékeket megkerülő célkitűzés. Az értéksemleges döntés valójában értékellenes döntés. A jogi és politikai alapképzésben részesülő ifjúság számára legalább az ismeretek szintjén be kell mutatni a keresztény értékrendet s annak összefüggéseit a jogrend által hordozott, a politika által megvalósítandó társadalmi értékrendi minimummal, elvárásokkal. Ezt szolgálja jegyzetem. A keresztény erkölcsi értékek rendszerében haladva törekszik megismertetni, hogy a jogrend nem független azoktól, sőt! Vallom, a jog saját értékrendje szorosan kapcsolódik a keresztény értékekhez. Hogy azért van-e ez így, mert gondolkodásunkat a kereszténység eszmevilága évezredek óta átjárta, hisz ugyanúgy alappillére Európa szellemiségének a keresztény értékrend, mint a görög filozófia és a római jog,[6] vagy azért, mert a társadalom valós lényegéből, az ember természetéből adódón kényszerül - saját hasznára - keresni a kereszténység hirdette értékeket, (netalán mindkét okon), talán ezt tanulmányaink végén meg tudjuk válaszolni.

 

 AZ ERKÖLCS FOGALMA

Az erkölcs tárgyi értelemben mint norma(rendszer). Az erkölcs alanyi értelemben mint megragadható, megvalósítható érték. Az erkölcs teleologiája. Az erkölcs értelmi felismerése, akarati megragadása, érzelmi elfogadása. Egyéni erkölcs és társadalmi erkölcs. Természetes és természetfölötti erkölcs.

 

IRODALOM: ARISTOTEL.ES I—III., BODA 86. 251 sko., BODA93. 48-58., BYDUNSKI 128. o., HÁRSING 90. 35. o., HELLER 7-66., KECSKÉS 164-173., KIRÁLY 79., 92., NYÍRI 6-24.

 

HELLER ÁGNES meghatározásában az erkölcs társadalmi normarendszer, amelyet az emberek felismernek és megvalósítani törekszenek: e felismerésben és megvalósítási törekvésben rejlik az erkölcsi magatartás jellegében cselekvés, mégpedig mindig szándékos, tehát tudatos és felelős magatartás, ami a norma alapján, ahhoz viszonyítva, értékelhető.[7]

ARISZTOTELÉSZ az elméleti filozófiával szembeállított gyakorlati bölcselet részeként tárgyalta az etikát, ökonómiát és politikát[8]: ebből az etika az emberi magatartások belső értéktartalmát vizsgáló és meghatározó tudomány. Azt mondja meg, hogyan lehet az ember jobbá, jóvá. Minthogy a „jó” ARISZTOTELÉSZ meghatározásában a „létező” járuléka, - ens et bonum convertuntur az etika arra tanít, hogyan lehet az ember teljes emberré, jó, azaz a létcéljának megfelelő emberré. Mivel pedig az ember lényegéhez tartozik tudata, akarata és érzelemvilága, „jó” (teljes, ill. tökéletes) ember akkor lehet, ha ezek felhasználásával teljesül ki: tudatosan és szándékosan.[9]

NYÍRI TAMÁS meghatározása szerint az erkölcs azon szabályok és értékek összessége, amelyeket valamely emberi közösség magára kötelezőként általánosan elismer.[10]

KECSKÉS TAMÁS szerint[11] az érték valóságként adott tudatunkban akarat által közelíthető meg, és tökéletesbülés felé viszi a személyt, hordozóját és megvalósítóját.

Az erkölcsi rend tehát statikusan szemlélve normarendszer, dinamikusan tekintve pedig célos magatartások meghatározója. Kettőssége hasonlít a jogi normarend kettőségéhez: a tárgyi jog és az alanyi jog páros fogalmához. Mindkét normarendszer elemzéséhez szükséges a statikus szabályok, meghatározások, értékek ismerete, de ez önmagában semleges vizsgálódás.

A két normarendszer az őket megvalósító személyen, személyeken keresztül nyer értelmet és életet. Sem jog, sem erkölcs nem létezik magában, függetlenül, csak az őket hordozó társadalom rendjeként. És sem jog, sem erkölcs nem válik eleven erővé, értékké, csak a megvalósító személyben.

Míg azonban a jog normarendje az egyén számára csak társadalmi környezetben jelent értéket és kötöttséget, az erkölcsi norma az egyes egyén számára is értéket valósító utat mutat.

A két rendszer egymáshoz való viszonya azon múlik, hogy az embert egyénként vagy társadalmi lényként értékeljük-e többre.

A vizsgálat természetesen elvonatkoztatott. Az ember társadalmi lény, társadalom nélkül földi életében nem tud létezni. Esetleges, kiszolgáltatott a társadalom nélkül. Látszatra szabad, valójában azonban teljesen körülményeitől függő és múló jelenség. Létrejöttétől, születésétől mindaddig, míg a társadalom „hasznos” (tevékeny) tagjává válik, a társadalom függvénye, s tevékeny létében is az őt magába foglaló társadalom függvénye számos vonatkozásban. Nem lehet tehát úgy szembeállítani a társadalomban élő embert valamely társadalomban nem élő emberrel, hogy választhassunk közöttük.

Lehet azonban vizsgálni, hogy az ember, az egyes ember, teljes valóságában függvénye, meghatározottja-e a társadalomnak, vagy van azzal szemben önállósága, esetleg létezik-e a társadalom függősége is az egyéntől. Ha az utóbbi az igaz, úgy az ember mint egyén, a társadalommal mint egyének összességével szemben legalábbis kölcsönhatásban áll: egymás feltételei.

A társadalombölcselet úgy határozza meg a tudatosan élő emberek társadalmi alap-szervezeteit, az államokat és az egyházat, mint tökéletes társaságokat. Ezzel egyrészt szükségszerűségüket jelzi az egyén szempontjából, másrészt a jog nyelvén azt fejezi ki. hogy itt nem az egyének feletti, hanem az egyének által létrehozott és létező közösségekről van szó.

(A „világ proletárjai, egyesüljetek!" jelszó a jog nyelvén azt jelenti, hogy a proletárok egyesült összessége minőségileg több. egyesület, az összes proletárok felett.)

Ha tehát az ember egyénként kölcsönhatásban áll a társadalmat alkotó emberek társaságával, úgy vizsgálható, hogy a normák meghatározta értékek melyikét valósíthatja meg egyénként is, melyiket csak társaságban. Azt fogjuk megállapítani, hogy erkölcsi értéket az ember a társadalomban is csak egyénként tud megvalósítani, míg a jog követésére csak a társadalmi egységben van lehetőség.

A következő kérdésünk, mennyiben érték az erkölcs megvalósítása a társadalomnak, mennyiben az egyénnek, és ugyanezt a jog követésére is kérdezhetjük. Míg az erkölcsi norma követését a társadalom csak közvetve várja el, a jog normáinak követését a szervezett társadalom, az állam kikényszeríti. Látszólag tehát a jogi norma követésére erősebb hatalom hajtja az embereket, mint az erkölcsi norma követésére. Ám ez valóban látszat, amint erre lesz még alkalmunk eszmefuttatásunk során is, s a gyakorlati életben is sokszor rámutatnunk, felfigyelnünk.

Az erkölcsi értéket az egyén képes megismerni, megragadni, vele érzelmileg azonosulni. Az egyén ezen értékmegragadáson, értékmegvalósításon keresztül teljesebbé, tökéletesebbé, jobbá válik. Minthogy az ember célja önnön létének teljessé tétele, erkölcsi értéket célzó az ember kibontakozása: az erkölcsi érték megvalósítása az egyénnek nemcsak tudatos lehetősége, de szükségszerű is számára végső célja, önmaga teljessége eléréséhez.

Az erkölcsi értéket az embernek egyénileg kell felismernie, elfogadnia és megvalósítania. Ám felismerésében a társadalom tudata támogatja, irányítja. Nemcsak az egyén számára lényeges az értékek felismerése és megvalósítása, hanem a társadalom számára is hasznos, kívánatos az értéket megvalósító, az erkölcsös egyén. A társadalom csoportjainak is van erkölcsi tudata, szemlélete, néha többféle is. Az ember erkölcsi felismerésében szabad, ismerete lehet helyes és lehet téves. A társadalom nézete az erkölcsről ugyancsak lehet különböző értékszemléleteken alapuló, ehhez képest helyes vagy téves.

A társadalom az anyagi értékek megszerzésében közösen több eredményt tud elérni, mint egy-egy egyén egymaga. Nem meglepő hát, hogy értékszemléletét sokszor anyagelvű szempontok hatják át. Az anyagi létfeltételek biztosításában komoly szerepük van a szellemi értékeknek, tudásnak, találmányoknak, információknak. Ezek értéket jelentenek társadalmi szinten, s az ilyeneket hordozó, létesítő vagy megtartó egyének is értékmegvalósítók társadalmi szempontból. Az erkölcsi érték az egyén kibontakozásában jut szerephez, s noha a jó ember a társadalom számára is értékes, mégis az értékek rangsorában a két másik értékcsoporthoz képest az erkölcsi érték társadalmi szinten gyakran háttérbe szorul. Az egyéni kiteljesedés helyes mérlegén az értékek viszonylagos rendje más, mint a társadalom közösségi érdeke vagy tudata szerinti rangsoruk.[12]

Az erkölcsi érték az embert társadalmi szerepe ellátásában is segíti. Ám ennél többet ígér a keresztény erkölcsi rend tanításának elfogadása a hívő ember számára: örök végső céljának eléréséhez nyújt el nem veszíthető értékeket.[13] Az az erkölcsi rend, amely e végső, egyéni célja megvalósításához segíti az embert, a természetfeletti erkölcsi rend, szemben a társadalom által is megragadható természetes erkölcsi renddel. A természetfeletti erkölcsi értékek tanítását az ember a kinyilatkoztatáson keresztül kapta meg. Ezért, bár a keresztény értékek rendje többnyire értelemmel is felismerhető, megragadható[14], mégis az erkölcsi értékek megvalósításának e természetfeletti értékszerző voltára a Szentírás, elsősorban az Újszövetség, nyújt tanításával biztos támpontot. Ha a keresztény erkölcs tanítását akarjuk feltárni, ehhez a forráshoz és a róla adott keresztény elemzéshez fogunk fordulni.

 

 

[1]                      Jn 14.6.

[2]                      Mk 10,17.

[3]                      Mt 19,16. skk.

[4]                      Jn 14,6.

[5]                      Jn 14,5.

[6]                      KOSCHAKIIR, Europa und das römische Recht, München 1953.

[7]                      HELLER 44. o.

[8]                      NYÍRI 11. O.

[9]                      Nikomachosi etika (1103 a 23-b 28), idézve NYÍRI TAMÁS Alapvető etika.

[10]                    NYÍRI 17. o.

[11]                    KECSKÉS 111. skk. o.

[12]                   KECSKÉS 145. o.

[13]                   BODA 86.135.o.

[14]                   BODA 93.108., KECSKÉS 165.

 

érték, értékrendi minimum, természetes erkölcs, természetfölötti erkölcs, értékek viszonylagos rendje