Bányajogi reformtörekvések Magyarországon a XIX. században

A bányajog területén a magyar reformkor jelszava kettős: bányaszabadság és hazai bányaigazgatás. A bányaszabadság fogalma azt jelenti, hogy a bányászati termelést meg kell szabadítani feudális kötöttségeitől: külön kell azt választani mind a regalia maiora, mind a regalia minora körétől, magyarul: el kell választani az ingatlantulajdon és birtok összes feudális résztulajdonaitól, a királyitól is, a földesúritól is.

Ez a lépés nem tehető meg a nemesi előjogok felszámolása, a polgári árutulajdon megteremtése, a donációs rendszer felszámolása nélkül. Egyelőre tehát a kezdeti reformok egyrészt az igazgatás modernizálása, másrészt a regálék körének pontos meghatározása, lezárása felé irányultak. A reformok megvalósítása útján különös fontosságot nyert az a bányatermék, amely a XIX. századig jelentőségre nem jutott, ezért új tényezőként került bele a bányajogi szabályozás tárgyainak sorába: a kőszén.