Értékválasztás – értékpluralizmus

Első feladat – és elengedhetetlen előfeltétel a továbbiakhoz – az Alaptörvény értékrendjének a pedagógusképzés keretében való elfogadtatása. Aki azt nem fogadja be, alkalmatlan a pályára éppen úgy, ahogy a tudományos alapigazságokat be nem fogadó is az.

*Megjelenés helye: Kézirat – Részletek az Új Pedagógiai Szemle (Kiadó: Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) 61. évf. 1–5. sz. 92–95. oldalán megjelent, A családi életre nevelés oktatásának jogi és alkotmányos vonatkozásai c. tanulmányból

 

Értékválasztás – értékpluralizmus

Az iskolai etikai nevelés ellenzői hivatkoznak egyrészt a szülők alkotmányos alapjogára gyermekük világnézeti nevelése irányának meghatározásával kapcsolatban, másrészt az iskolai ismeretek kiegyensúlyozott közlésének kötelezettségére, hogy az minél többek elképzelésének megfeleljen, és ne okozzon konfliktust.

Az így érvelők figyelmen kívül hagyják, hogy a demokratikus jogállam nyújtotta biztonság bizonyos kötelezettségeket is hordoz, és az alaptörvény előírásai jog és felelősség között szoros kapcsolatot létesítenek. Országunk rendje a politikai jogokkal felruházott országlakók, – a nemzet tagjai – együttműködésén alapul, és ennek az együttműködésnek alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet; legfontosabb kerete a család és a nemzet.

Már a rendszerváltó – teljes tartalmában módosított – alkotmány is tartalmazott határozott értékrendet, minthogy a demokratikus jogállam megvalósítása is igényli bizonyos értékek valóságos minőségként való elfogadását és megvalósítását. Mindazonáltal ebben az Alkotmányban a lelkiismereti- és véleményszabadság annyira kiemelt helyet kapott, az egyén méltósága olyan általános elismerést nyert, hogy azzal a közösség rendjét szükségszerűen megalapozó értékek elfogadása is csak szabadon volt megkívánható.

Az új alaptörvény szemlélete más. A követelményeket nem támasztó, voluntarista liberális rend helyett értékre irányítottat, határozott célokat, a társadalom elé tűzött szabályrendszert hirdet az új alaptörvény. Megvalósítása ugyan szintén szabad elhatározást kíván, de szükségessége beláttatható, tanítható és tanulható. A mellette való állásfoglalás ismereteket előfeltételez; ezek elsajátítása, megszerzése iskolában (is) történhet, sőt: jószerivel elsősorban ott lehetséges.

A családi életre, a benne rejlő értékek kibontakoztatására való nevelésre sok vonatkozásban alkalmazható, amit a közéletre neveléssel kapcsolatban írtam. Az alaptörvény elfogadásával azonban ez a feladat a köz által nyújtott oktatás részéről egyértelműen megvalósítandó, kötelező feladattá vált. Többé nem az oktatás és kutatás szabadsága vonatkozik rá, hanem tartalmában az Alaptörvény tételes előírása: az oktatóra csak a „hogyan" szabad, és pedig a szakmai optimumra törekvő megvalósítás szabadsága vonatkozik, a közhivatalnokot terhelő szakmai – szakszerűségért és eredményességért fennálló felelősség mellett.

Amint a bírót, a tisztviselőt, a rendőrt köti a törvényes rend előírása, működése célját nem ő határozza meg, csupán módszerét és eszközeit válogathatja meg a feladathoz, a tanár kezét is megköti az alaptörvény. Elsősorban neki kell elfogadnia annak értékrendjét: saját életébe kell belevinnie, mert a nevelés elsősorban példával történik.

Első feladat – és elengedhetetlen előfeltétel a továbbiakhoz – az Alaptörvény értékrendjének a pedagógusképzés keretében való elfogadtatása. Aki azt nem fogadja be, alkalmatlan a pályára éppen úgy, ahogy a tudományos alapigazságokat be nem fogadó is az.

A tanár elsősorban példájával nevel. Amit maga nem vall, arról meggyőzni sem tud. Amit maga nem tud, hogyan ismertethetné meg?

A tanárképzés vertikuma kiegészítendő egy új szakkal, az Etika tantárggyal, ami a Bölcselet egyik ága, de kétszakos diplomában a történelem, az irodalom, az Állampolgári ismeretek, a Hittan, az Egészségtan vagy a Biológia szaktárgyakkal párban választható lehetne.

A második feladat az oktatás egész folyamán családbarát, családközpontú példák, élethelyzetek szerepeltetése, lehetőleg elemzése.

Szükséges a családi lét két pillére, az apa és az anya szerepének tudatos ismertetése, önállóan, majd egymásra hangoltan. Férfi és nő életszövetségéről beszél az Alaptörvény: ezek nem esetleges, cserélgethető, szabad választáson múló szerepek, hanem a természet rendje által meghatározottak.

Szükséges a generációk közti természetes kapcsolat tudatosítása. Amint a biológiában a fajok sokfélesége egyúttal az egyesek létfeltétele, úgy a szociológiában a különböző nemzeti kultúrák egymás mellett élése, kölcsönhatása gazdagítja az egész emberiséget, és előfeltétele a közös boldogulásnak. Ez azonban nem csak térbeli egymásmellettiség, hanem időbeli, történelmi egymásra épülést is jelent, igényel és előfeltételez.

Az egész oktatandó emberkép alapbeállítása szükségszerűen nem önző, maga hasznát kereső, hanem mások elé forduló, közösségi irányultságú legyen. Tudatosítani kell, hogy az ember a maga teljességét csak másokon keresztül, feléjük fordulva, róluk gondoskodva érheti el. Haza és család ilyen módon az egyéni érvényesülés iskolái, az egyéni boldogság előfeltételei, keretei.